Eddig is borzolták az idegeimet a jobbnál jobb ötletekkel a családi pótlékot illetően a tisztelt házban dolgozók, de igyekeztem minden engem kérdezőt megnyugtatni: munkához biztosan nem fogják kötni. Elképesztő badarság lenne, hiszen nem tehet róla nagyon sok munkanélküli, hogy nincs állása, ezt a néhány évvel ezelőtti válság idején egyértelműen látta minden józanul gondolkozó ember. Akkor még fejvadászként, munkaerő-közvetítési csapat vezetőjeként dolgozva számtalan kiváló (férfi!) szakembert láttam állás nélkül hónapokig, a “kasza” sok mindenkit elért. Hát akkor mit mondjon egy két-három gyermeket szülő anyuka, akit “köszönhetően” a 2 éve megváltoztatott felmondási védelemnek, páros lábbal rúghat ki a munkáltatója, ha vissza szeretne menni dolgozni… ők hogy teljesítsék a feltételt?
És akkor jön az újabb korszakalkotó ötlet: kössük óvodalátogatáshoz a családi pótlékot!!!!!
Mintha lenne minden városban, faluban elegendő óvodai férőhely (és most nem a “30 fős csoportot még 38 fősre kibővítjük, hogy a maradékot is felvehessük” megoldásra gondolok, mert az nem óvodai ellátás és nevelés, fejlesztés, hanem inkább gyerekveszélyeztetés…).
Mintha minden édesanya és édesapa szükségszerűen be kéne, hogy adja a gyermekét oviba (tudom, hogy vannak családi helyzetek, amikor jobb a gyermeknek is az intézményben, és értem én, hogy erre irányulna a javaslat, de mi van azokkal, akik másképp gondolkodnak, s a gyermekeiket odahaza nevelik, fejlesztik, szeretetben, bőségben…).
Mintha képesek lennének az óvodák ellátni a manapság sajnos egyre gyakrabban jelentkező speciális igényeket (étkezés, allergia miatti diéták, speciális fejlesztés, amire mondjuk hetente többször hordani kell a gyermeket).
Mintha az óvoda lenne az egyetlen megoldás a gyermek nevelésére…
Ne értsetek félre, az én lányom is jár óvodába, sőt, kövezzenek meg azok, akik még nem ismernek: bölcsibe is járt. Mindkettőt szeretjük, szerettük, s látom a jó hatását. De nem hiszem, hogy csak az én utam, az én döntésem a jó út, pláne nem másoknak. Ismerek olyanokat, akik odahaza szeretnék nevelni a gyermeküket, akármilyen okokból… és annak a gyermeknek ez a jó. De tudok olyan családokról is – nem is kevésről – akiknek 30-40 km-es körzetében egyáltalán nincs óvodai férőhely, azaz hogy a fenébe teljesítené az állami elvárást – hogy megkapja azt a pénzt, amire amúgy szüksége van? Keltse fel reggel 5-kor a gyermekét, hogy 6-kor indulhasson vele oda, ahol 7-kor leadja, hogy 8-ra beérjen a munkába? És visszafelé is ugyanez lesz, azaz hány órát is tölt a gyermek utazással? De ugyanezt gondolatmenetet a többi helyzetben is eljátszhatjuk…
Megint egy rossz ötlet, ami azon túl, hogy abszolút nem kivitelezhetőnek látszik – ugye emlékeztek ti is, hogy több, mint egy 1 éve tolja maga előtt a kormány a kötelező óvoda kérdését, amit ismét elhalasztottak 2015-re, elegendő férőhely hiányában. Azaz a jelek szerint 2 év távlatában talán sikerül (muszáj lesz?) a saját maguk alkotta törvény betartásához szükséges infrastrukturális feltételt megoldani, a személyi állományról nem is beszélve… talán sikerül… de hogy milyen áron?