Már egy ideje foglalkozuk az óvoda-választás, beszoktatás témakörrel, Tomori Ildikó szakértőnk segítségével. Több bejegyzésben jártuk körül a témát, de még mindig sokaktól kaptam azt a visszajelzést, hogy bármennyire tudják, hogy eljön az idő, amikor oviba kerül a gyermekük, csak van lelkiismeret furdalásuk, hogy jól tették-e… Hogy dolgozzuk fel mi is ezt a lépést, és mit tegyünk, ha úgy látjuk, nem jön ki csemeténk az óvó nénijével?
- Sok anyuka érzi rosszul magát, ha oviba kerül a pici. Hogyan tudjuk ezt ellensúlyozni magunkban és a családon belül?
- Hogy mikor kerüljön oviba gyermekünk, mi az, ami ideális állapot lenne számára, azt nagyon nehéz „receptbe adni”, hiszen minden gyermek más. Más személyiségű, fejlettségű és érzelemvilágú. Ezt jó, ha szem előtt tartjuk, amikor tanácsot kérünk valakitől arról, mit és hogyan tegyünk, mert nem biztos, hogy egy kívülálló helyesen ítéli meg a gyermeket és a fennálló helyzetet, amikor döntést kell hoznunk valamilyen szituációban a gyermek jövőjét illetően. Nagyon fontos, hogy az anyuka és a gyermek között működjön jól a „kémia”, érezzék egymás érzelmi állapotát, igényeit, problémáit és képesek legyenek „olvasni” ezekben. Azt is fontos figyelembe vennie egy anyukának, hogy gyermeke csak vele viselkedik úgy és olyan módon, ahogyan ő azt látja, más személlyel, más helyzetben teljesen más oldalát mutatja, ami számára valószínűleg szinte idegen és hihetetlen lenne, ha kívülről látná. Érdemes elhinni és hozzátenni a gyermekről kialakult képhez mások véleményét is, így kapunk teljes képet arról, hogyan alakul gyermekünk személyisége.
Az elengedésről már volt szó, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a gyermek és az anyuka képesek legyenek elfogadni azt, hogy más is elláthatja és szeretheti hasonlóan jól a gyermeket, mint az édesanya. Amit ehhez még szeretnék hozzátenni, az az egészséges önzés, ami segít abban egy anyukának, hogy lelkiismeret furdalás nélkül engedje kicsit szabadabban mozogni és élni gyermekét, és saját magát. A gyermek szeretetben és boldogságban érzi jól magát és fejlődik egészségesen. Amint környezetében feszültség, boldogtalanság, szomorúság üti fel a fejét, ami bizony lehet rejtett, ki nem mondott is, mert ezt is azonnal megérzi, ez jelentkezik a viselkedésében, nyugtalanságot, feszültséget, szorongást, agresszivitást válthat ki belőle, küzdeni kezd a számára kellemetlen miliő ellen. Ez azt jelenti, hogy csak boldog, elégedett és kiegyensúlyozott szülőknek van igazán boldog, elégedett és kiegyensúlyozott gyermekük. Ezért fontos az, hogy az egészséges önzés keretein belül a szülők gondoskodjanak arról, hogy ők jól érezzék magukat, megteremtsenek minden körülményt és érzelmi hátteret ehhez. Természetesen ez sem megy magától, mint mindenért, ezért is meg kell küzdeni, minden nap tenni kell érte, de nagyon fontos, hogy a megfelelő lelkiállapot kialakuljon ahhoz, hogy természetesen és könnyedén vegyük az akadályokat. Ne fenyegetésként éljük meg azokat a helyzeteket, melyekkel nap mint nap szembetalálkozunk, hanem képesek legyünk humorral, szeretettel és pozitív hozzáállással megoldani a munka, család és környezet által felénk támasztott követelményeket.
Sokat segíthet egy ilyen helyzetben, ha odafigyelünk, hogy hétköznap ovi után, és hétvégén legyenek olyan időszakok, órák, vagy munkanap csak félórácskák, amikor csak a gyermekkel foglalkozunk, és 100 %-osan neki szenteljük az időnket. Ez lehet közös játék, vagy mesélés, séta, bármi, ami a gyermek kedvenc időtöltése. Nekünk is jót fog tenni, pláne a lelkizősebb anyukáknak érdemes tudatosítani magukban, hogy nem csak a mennyiség számít, az együtt töltött idő minősége néha sokkal fontosabb!
- És mi van akkor, ha gond van a “kémiával”, azaz az óvó néni és a picur nem jönnek ki egymással… van egyáltalán ilyen és mit tehet a szülő, ha ezt érzi?
- Bizony a pedagógus sem tökéletes. Nem biztos, hogy azonnal szívükbe zárják egymást a gyermekkel, vagy a szülővel. Mégis úgy gondolom érdemes ennek esélyt adni. Nem biztos, hogy ami nem „szerelem első látásra”, az még nem lehet egy nagyon jól működő kapcsolat. A gyereknek ugyanis meg kell tanulnia azt is, hogy találkozik számára elsőre nem szimpatikus emberekkel, akikkel valószínűleg több időt kell egy környezetben töltenie. Meg kell tanulnia kezelni az ilyen helyzeteket, kortársakat és embereket. Meg kell tanulnia kiismernie magát egy idegen emberen, egy felnőttön, és ami talán egy kicsit unszimpátia elsőre, az lehet, hogy egy olyan helyzet, ahol neki igenis meg kell küzdenie a pedagógus elismeréséért, figyelméért és szeretetéért. Ezt a szüleitől természetesen megkapja, de a környezetétől már nem, itt már elvárásokkal találja magát szembe, amivel meg kell küzdenie. Ha a pedagógus jó, de kicsit szigorú, és nem engedi, hogy a gyermek azonnal az ölében kössön ki, a gyermek megtanulja elérni, hogy a pedagógus észrevegye, elismerje és kimutassa iránta a szeretetét. Ha hosszabb idő után sem működik a kapcsolat (fél év), vagy netalán még tovább romlik, és a gyermek egyre frusztráltabb, akkor esetleg valóban gond van, és érdemes utánanézni annak, hogyan lehet csoportot, vagy pedagógust váltani.
- Köszönöm szépen a jó tanácsokat, remélem, hogy minden lelkizős anyuka tud erőt meríteni a szavaidból!
(Photo by Alec Couros)