Végéhez ért az óvoda-választással, beszoktatással foglalkozó cikksorozatunk, ezúttal az utolsó részt olvashatjátok. Természetesen, ha bármelyik dolgozó maminak kérdése lenne szakértőnkhöz, Tomori Ildikóhoz, várjuk a hozzászólásokat akár ehhez a témához, akár a korábbiakhoz is.
- Hallani néha olyan gyermekekről, akik komoly magatartászavarokkal küzdöttek, amikor oviba kerültek. Mik azok a jelek, mire egy szülő oda kell, hogy figyeljen?
- A magatartási zavarok hátterében is gyakran az érzelmi kiegyensúlyozatlanság áll, az óvodai beilleszkedési probléma pedig az ezt kimutató”tünet” lehet, nem ez okozza a bajt. Ha ilyen szélsőségesen reagál gyermekünk erre a változásra, érdemes kikérni szakember tanácsát ez ügyben, a pedagógusok feladata ebben segíteni és rájönni mi okozza, és hogyan találhatunk megoldást a problémára. Nagyon, nagyon fontos, hogy ha bármilyen probléma merül fel, azt ne tragédiaként élje meg a szülő, hanem egy fennálló helyzetként, amihez megkapja a megfelelő segítséget. A gyermek azonnal megérzi azt is, ha a szülő nem természetesen viselkedik, netalán úgy érzi, az ő gyereke nem teljesít jól, és a gyermek erre reagálhat negatívan, ami tovább ronthatja a helyzetet, mint ahogy az is, ha a szülő önmagát kezdi „ostorozni”: én rontottam el, nem vagyok jó szülő! Ez így sosem igaz. Nem vagyunk tökéletesek. Sosem leszünk azok, hibázhatunk és tévedhetünk. A gyermek sem tökéletes, ne is várjuk el tőle, hogy az legyen. Szeressük, olyannak, amilyen, és igyekezzünk megérteni azt a kis lelki világát, amely számára a legfontosabb. Ennél sem többet, sem kevesebbet nem tehetünk, ennyi a feladatunk, így tudunk vigyázni rá a legjobban.
- Ha óvodát kényszerülünk váltani - például költözés miatt – hogyan tudjuk ezt a leggördülékenyebben megoldani?
- Amennyiben óvodát kényszerülünk váltani, mert így hozza az élet, nagyon fontos, hogy jó élményeket hozzon magával a gyermek a másik oviba. Ha szerette az előző csoportot és pedagógust, akkor jól indul a váltás, mert hasonló elvárásai lesznek a következő intézménnyel szemben is. A gyermek meglepően rugalmasan és gördülékenyen kezeli a változásokat, szinte kihívásként éli meg, ha megfelelő önbizalommal rendelkezik, az új környezetet. Érdemes hasonló feltételekkel váltani intézményt, amivel meg voltak elégedve, vagy ha úgy érezzük valami nem volt a helyén, akkor megragadni az alkalmat, hogy ezen változtassunk.
- Több anyukától hallottam, hogy azt a választ kapta, hogy nem veszik fel a gyermekét oviba, ha már útban van a kistesó, merthogy “anyuka úgyis otthon van”. Mi az igazság?
- Testvér születése a családban mindig okoz egy kis bonyodalmat, nem csak az óvodával kapcsolatban. Ha kicsi a korkülönbség a két gyermek között, a nagyobb nagyon nehezen viselheti, hogy már nem ő a kicsi, nem ő a középpont a családban, nem ő az első, nem csak az övé anya. Ilyenkor szokta a pedagógus azt ajánlani, hogy érdemes pár hónapig otthon maradni. Ezt előfordulhat, hogy egy anyuka félreérti, úgy éli meg, hogy a gyermekét ezért nem veszik fel oviba. Természetesen, ha nem tudja megoldani, biztosan elhelyezhető a gyermek, ha nem is éppen a kiszemelt intézménybe, valószínűleg helyhiány miatt. Mindenesetre érdemes mindenképp megfontolni ilyenkor azt a lehetőséget, hogy anyuka valóban maradjon otthon a picivel és a testvérével egy kicsit. Ez azért lenne fontos, hogy a nagyobb ne úgy élje meg a kistestvér születését, hogy közben őt „eltávolítják” otthonról, anyuci közeléből. Ha nem tudjuk másképp megoldani, akkor csak délelőtt maradjon esetleg az oviban, és amíg a pici délután alszik, addig anya a nagyobbal foglalkozzon egy kicsit. Nem kell több egy óránál, de érezze, hogy nem vesztette el anyát a pici tesó miatt. Ezzel a testvérféltékenység is megelőzhető, sok lelki problémának megyünk elébe, ha egy kicsit odafigyelünk erre.
- Köszönöm szépen a hasznos tippeket, tanácsokat!
(photo by coba)